Ma regisztráltam itt, a blog.hu-n, mert szerettem volna hozzászólni egy bejegyzéshez. S ha már regisztráltam, akkor el is indítok egy blogot nem is olyan régi hobbimról: a futásról. Számtalan internetes napló van a témában, ezért akaratlanul is felteszem magamnak a kérdést: miért is kellene még egy? Egyrészt azért szükséges, mert grafomán vagyok, s nekem jó írni - ilyen önző indokaim (is) vannak. Másrészt pedig azért, hogy tovább színesedjen az egyébként is élénk, változatos online futópaletta. Sok futóblogot olvasok, s mindegyiket szeretem, mindegyikből tanulok, s mindegyik leköt. Nem biztos, hogy tőlem olyan sokat fognak tanulni a futótársak, mivel még kezdő vagyok, de igyekszem majd nem túlságosan öncélú lenni az írásban. Bár felmerül bennem az a kérdés is, hogy miről fogok írni, hiszen egyelőre a futás-gyaloglás kombót nyomom (és akkor most ezen a ponton fogtad magad, s le is ikszeltél, köszi. Ha ezt még olvastad, akkor nem ikszeltél hirtelen, vagyis bízol benne, hogy lesz valami vicces, érdekes szöveg, szintén köszi.).

Azt gondolnám, hogy a futás-gyaloglás variálásáról, valamint az első 5 km-em c. produkcióról nem sok mindent lehet írni, ezt mégis megcáfolja az a tény, hogy számtalan gondolat cikázik a fejemben mozgás közben, illetve a mozgás kapcsán.

A legtöbb blogban csak utalást olvastam arról, hogy a bejegyzések szerzői valaha gyalogoltak is az edzéseken, s nehezen is tudom felfogni, elhinni, hogy a ma már nagyobb távokat futók jártak valaha az én jelenlegi cipőmben. Néha hihetetlenek számomra az olyan sztorik, amelyekben félmaratonokat lefutó emberek azt írják, hogy a kezdetekkor 500 m-t sem bírtak futni. Ezek a futók bizonyos szempontból motiválnak engem, viszont próbálom magam visszafogni, s nem igyekszem másokat követni a távok, eredmények tekintetében. A futásaim kapcsán (sem) akarok senkinek sem megfelelni, nem akarok fél év múlva félmaratont futni (nem is tudnék), nem szeretném követni mások céljait, ill. mások céljait követni. A saját, nyugodt, tempómban haladok, a saját céljaimat követem, s közben tanulok, legtöbbet a türelemről.

Igaz, ezek a célok még képlékenyek, az elsődleges cél az volt, hogy mozogjak valamit, s erre - per pillanat - a futás a legelérhetőbb. (Nem kell időre menni, másokhoz alkalmazkodni.)

Szó-szó: magamhoz képest jól állok, hetente háromszor futok (gyalogolok). Indításként egyelőre ennyit gondolnék, a többiről majd később nyilatkozom.