Az elmúlt egy hónap összegzése következik - teljesen logikátlanul - hónap közepén. Viszont ehhez először kicsit el kell mesélnem eddigi "futókarrieremet".
2005-ben fejeztem be az egyetemet, s úgy alakult az életem, hogy egy évig irodai munkát végeztem, majd majdnem egy évre elmentem külföldre, ahol nagyon mozgékony, egészséges életet éltem. 2007-ben jöttem haza vékonyan, sportosan, kisimultan, s itthon ismét klasszikus irodai munkám lett, azóta is a munkámhoz köthető mozgás annyiban merül ki, hogy naponta párszor elsétálok a fénymásolóhoz (vagy a büfébe csokit venni - hehe). Mondjuk ki: ez egy elég rossz alaphelyzet. Ha hozzáveszem, hogy pár éve a BKV-t autóra cseréltem, akkor halmozottan hátrányos helyzetűnek is nevezhetem magam.
Az elmúlt években teljesen mozgásszegény életet éltem, viszont 2-3 éve elkezdtem újra túrázni. A hegyek, s a természet szerelmese vagyok, átlagosan havonta egy hétvégét, hosszú hétvégét a hegyekben töltök. Ez egy jó irány volt az elmúlt néhány éveben, viszont kevés ahhoz, hogy sportos életűnek tituláljam magam.
Január elején szoktam újévi fogadalmat tenni, ami nálam leginkább azt jelenti, hogy megfogalmazom magamnak, milyen célokat szeretnék elérni az adott évben, mi az, amit változtatni szeretnék az életemben. Idén az egyik ilyen cél volt, hogy elkezdjek rendszeresen sportolni. Gondolkodtam, mihez is kezdhetnék, s rájöttem, hogy olyan sportot kell választanom, ami könnyen elérhető. Tudtam, hogy nem szabad, hogy mindenféle akadályba ütközzek a körülményeket illetően: ne legyen időhöz kötve, ne kelljen sok emberhez alkalmazkodnom, különleges felszereléseket beszereznem, esetleg elvégezni valaki kurzust, hogy egyáltalán megtanuljam alapszinten az adott sportot. Ezek alapján a futás tűnt a legelérhetőbbnek: akkor csinálom, amikor akarom, amikor haza érek; nem kell egy órát utaznom ahhoz, hogy eljussak a sportolás helyszínére; s első körben csak egy futócipőt kell(ett) beszereznem.
Valamikor tavasszal mentem el először futni, s egy nyolc hetes 5 km-es edzéstervvel indítottam. Nyolc hét után sikerült is "megtennem" az 5 km-t. Azért írom, hogy "megtennem", s nem lefutnom, mert ha össze is szedem minden jóindulatomat, akkor sem nevezném azt a produkciómat futásnak. Inkább futásnak álcázott cammogás volt, amit térdfájás, kimerültség követett, kísért. Az edzéstervet nem követtem normálisan: volt, hogy többet teljesítettem, mint ami elő volt írva, aztán következő alkalommal meg a fáradtság miatt kevesebbet. Nem melegítettem be, s nem nyújtottam normálisan, nem figyeltem a technikára, s úgy általában a fizikai állapotomra se, a kondíciómat sem mértem fel reálisan. Nyáron fel is adtam ezt a futás-projektet, s elkezdtem helyette futóblogokat olvasni, s jégkrémet zabálni. Sokan emlegetik az alázatot a futás kapcsán, amit eleinte nem értettem. Aztán rájöttem, hogy másképp kell megközelítenem ezt az egészet, fel kell magamat újra építeni. Először is be kellett ismernem, s el kellett fogadnom, hogy nagyon gyenge vagyok fizikálisan, s némi túlsúly is van rajtam (nem sok, de azért van). Az elmúlt évek ülőmunkája, mozgásmentes, majd mozgásszegény életmódja megbosszulta önmagát. Hét év alatt jutottam el oda, hogy le legyek merülve fizikálisan, nyilván nem fogom nyolc hét alatt megfordítani a dolgokat. Így megkerestem a létező leghosszabb ideig tartó első 5 km-em edzéstervet (nike 5 km 24 hét alatt), s nyár végén belevágtam. A tudat, hogy ez nekem fél évig fog tartani, eléggé leütött, de aztán meggyőztem magam, hogy nem kell másokhoz mérni magam. Ez az én pillanatnyi tempóm, felkészültségem, meg végülis ráérek, előttem az élet. Van, aki ennyi idő alatt a nulláról indulva felkészül egy maratonra, van, aki nyolc hét alatt lefut egy szigetkört, vagy kettőt, de ez nem én vagyok. Ez van. Így most ezt az edzéstervet követem, s leginkább a türelemről tanulok rengeteget az edzések közben. Viszont szépen fejlődök, s nem fáj a térdem. (lekopog)
A 24 hét háromszor nyolc ciklusból áll: három hétig ugyanaz a penzum, heti három edzés van, amelyek most még a futás-gyaloglás kombóból tevődnek össze. Néha elkap a hév, hogy többet fussak, s kevesebbet gyalogoljak, mint ami elő van írva a nagy könyvben. Ilyenkor figyelmeztetem magam, hogy türelmesnek kell lennem, mert a korábbi tapasztalatok már bizonyították, hogy nálam ez a lassú tempó fog működni, ill. hogy a kapkodás nem vezet sehova. Azért annyit megengedtem magamnak, hogyha a vége felé már jobb erőben leszek, akkor a három heteket kettőre fogom csökkenteni. A futás mellett túrázok, s néha hetente egyszer úszok is. Túrázós heteken elmarad egy-egy edzés, vagy több is, ami talán nem akkor probléma, tekintve, hogy ilyenkor péntektől hétfőig minden napra jut egy túra, s utána inkább úszni megyek egyszer-kétszer, vagy pihenek.
Az október, s november első fele így alakult:
1. hét (túrahét)
- kedd: futás
- péntek, szombat, vasárnap: túra
2. hét (lógos hét)
- hétfő: túra
- vasárnap: futás
3. hét (vissza a taposómalomba hét)
- hétfő, szerda, péntek: futás
4. hét (még kitartok hét)
- hétfő, szerda, szombat: futás
5. hét (túrahétvége, így "nem erőltetem meg magam" futással - elmélet "kidolgozása", s egész héten kitartó gyakorlása)
- péntek: úszás
- szombat, vasárnap: túra
6. hét ("már pedig lehet túrázás után futni" - elmélet kidolgozása, kipróbálása)
- hétfő: túra
- kedd, csütörtök, vasárnap: futás
7. hét ("hajrá-hajrá, már nincs sok hátra ahhoz a fránya 5 km-hez" - lelkesedés megjelenése)
- kedd, csütörtök, vasárnap: futás
Vagyis az elmúlt hét hétben:
- 14 futás, 7 túra, (sajna csak) 1 úszás
Egyébként engem nagyon érdekelne, hogy azok a futók, aki ma már félmaratonokat, maratonokat futnak, szintén gyakorolták ezt a gyaloglás-futás témát, s eleinte ők is kinyúltak 500 m után?
Utolsó kommentek