Ma azon gondolkodtam, hogy a futás mennyire megváltoztatja a mindennapi szokásaimat, s most nem az edzések beiktatására, meg az egészséges életmódra gondolok, hanem a teljesen hétköznapi tevékenységeimre. Pl. a következőkre:
1. "Régen" a netes kalandozásaimnak megvolt a maga rítusa, vagyis az, milyen oldalakat nézek meg, mit olvasok el napi, heti rendszerességgel. Újabban szinte csak futóblogokat olvasok. Minden nap megnézem a futónaplókat, s örülök, ha valaki új bejegyzést írt. Újabban az egyéb, nem futással foglalkozó hírcsatornákat nem követem ilyen aktivitással. Ok, ez az én hiátusom, de nincs időm, kedvem sok időt a neten tölteni, így szelektálok. Ennek pedig az az eredménye, hogy ismeretlen emberek futókalandjait olvasom ezerrel, az eddig olvasott oldalakat pedig hanyagolom. Ha így haladok, pár hónap múlva teljesen le fogok maradni a világ dolgaival, viszont azt tudni fogom, ki (de tényleg ki?- mert mint írtam számomra ismeretlen emberek blogjait olvasom) hogyan élte meg a legutóbbi maratonját. (Ijedtemben gyorsan elő is fizettem a HVG-re.)
2. (Ruha)Vásárlás: magamat tudatos vásárlónak tartom (a legtöbb nő nem gondolja betegesnek, soknak, túlzónak a vásárlásait, ugye), bár férfitársaim ezzel a véleményemmel általában nem értenek egyet, de újabban e téren is megfigyeltem magamon némi változást. Szeptemberben nem vettem magamnak hétköznapi ruhát, csak sportcuccokat. A sportsdirect.com-ot rendszeresen figyelem, s az utóbbi vásárlásnál az időm kb. 2/3 részét töltöttem a Hervisben, az összes többi üzletre maradt az 1/3 rész. Majd amikor végigfutottam az 1/3 részt, megint visszamentem a Hervisbe, s fél órán keresztül tanulmányoztam a zoknikat. (Félve kérdezem: ez normális? Vagy majd kinövöm?) Ha így haladok, a jövő évi esküvőkön futócipőben, s technikai pólóban tudok majd csak megjelenni.
3. Rendszeresen nézek összefoglalókat futóversenyekről. Múltkor megnéztem egy 20 perces filmet egy versenyről, s a végén esett le, hogy annak ellenére, hogy 30 izmos, sportos pasi is szerepelt benne, én végig csak a versenyzők cipőit bámultam, meg azt, milyen technikával futnak.
4. Lecsekkoltam km-ben a távolságát az összes helynek, ahol rendszeresen megfordulok: lakóhelyem körüli kör, szülőfalumban kimértem egy 4 km-es kört arra az esetre, amikor meglátogatom a szüleimet, kedvenc túrahelyeim környékét is átvizsgáltam, stb. Így bárhova megyek, tudom, mi milyen távra van, ha futni akarok.
5. Kütyük: kb. hat évvel ezelőtt maradtam le a technikával, azóta nem vettem telefont. Nincs is saját telefonom, csak egy céges blackberrym van, s nem is érdekelnek a technikai vívmányok. Legalábbis eddig nem érdekeltek, de mostanában elkezdtem ezt a témát is tanulmányozni, s majd be akarok szerezni valamit (nem tudom, hogy mit, mert még nem értek hozzá), amivel majd tudom a futásaimat rögzíteni.
6. Kezdem szépnek látni a futócipőket. No comment.
7. Már most tudom, hogy karácsonyra futócuccokat fogok kérni.
8. Képes vagyok vasárnap reggel uszodába menni csak azért, mert nem rég tesitanár uncsitesóm azt találta mondani, hogy az úszás hozzá tud(na) segíteni a futásban való fejlődéshez.
9. Állandó programom lett a futásról való korlátlan mennyiségű pofázás. Sokszor értelmetlenül, öncélúan, csapongva, nem foglalkozva azzal, hogy a másik pont lesz@rja a témát.
10. És ami a legrosszabb: most is a futásról írok, ahelyett, hogy aludnék.
+ 1: Miért nem áll át az "ajánlom" facebook gomb "tetszikre", s mivel lehetne helyettesíteni a "futás" szót a bejegyzésekben? (Azt még sem írhatom, hogy tegnap este jót szaladtam.)
Utolsó kommentek